Már gyermekkoromban is a Holokausztos™ mese volt a kedvencem, megnéztem minden erről szóló "dokumentum filmet", azonban a legjobban nagyapám előadásában szerettem. Minden alkalommal máshogy adta elő, és lassacskán egy nagyon ijesztő történet kerekedett belőle. Megjárta a Prágai és a Pesti gettót; hordta a csillagot, volt hogy egyszerre többet is; lelőtte őt Zentai Károly, nem egyszer; és kiderült az is, hogy pár hét leforgása alatt a fasiszták egymás után ötször gázosították el.
(Máig könnybe lábad a szemem mikor arra gondolok, hogy az első szakadt Mercimet a Holokauszt™ kárpótlásból vettem meg.)
Szinte sokkolóak voltak ezek a történetek számomra. Ekkor határoztam el, hogy küzdeni fogok a náczicsatlós népek, és a sötét téveszmék által hajtott emberek ellen. Ilyen például ez az egész ország. A világháborút követő években könnyű volt a hozzám hasonló erkölcsileg felsőbbrendű tisztaszívű antifasiszták (akkoriban még kommunistának nevezték az ilyesmit) dolga. Ha a párt nácziveszélyt kiáltott, annak rendje és módja szerint megijedtünk és jól körül néztünk házunk tájékán. Aztán jött a fekete autó, a szomszéd eltűnt és minden gond megoldódott.
Manapság azonban láthatóan nem fordítanak elég gondot a fiatal nemzedék nevelésére. Szinte semmi hatással nincs már a náczi, nyilas, újfasiszta szó rájuk...
...és kedves elvtársak itt van a nagy problémánk. Hogyan küzdjünk az újfasizmus ellen ha
Ezért mondom én azt nektek, kedves elvtársak, ide látogató kedélyesen széjjelhigítózott agyú antifaszisták: komoly lépések szükségesek. Elsősorban be kell vezetnünk a Holokauszt™-tagadás intézményes büntethetőségét. El sem hiszem, hogy a mai generációnak már nem jelent semmit az a sok kín amit apáink annak idején átéltek. És az a 600.000.000.000 millió halott.
Javaslatom szerint halálbüntetéssel sújtsuk eme főbenjáró bűnt, és a bűnös családjától/ismerőseitől/szomszédjaitól/városától pereljük el teljes vagyonát. Főképp ha kiejti a zs, és c betűs szavakat. De leginkább ekkor.
Oktatási reform. Erre mindenképpen szükségünk lesz. Ezt azonban már korábban megbeszéltünk ugyanitt.
A másik fontos kérdés a kisebbségek ügye. Nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a gondokat, meg kell birkóznunk vele, akármilyen nehéz is lesz a magyaroknak. NEM TÁMADHATNAK MEG TÖBBÉ BÉKÉS ROMÁKAT! Még ha a Gazsi előtte meg is erőszakolta a magyar család 10 éves lányát. Ez náluk kulturális jellemvonás, mint a magyaroknak a gulyás leves. Nem értem miért nem lehet elfogadni - csak némi toleranciára lenne szükségünk a békés együttéléshez.
Hogy milyen lesz így a jövőnk?
Siralmas. Valószínűleg Pártunk és Vezérünk (áldott legyen a Te neved) feladja a küzdelmet a szélsőséges eszmékkel szemben, és hazajönnek Izraelbe. A következő választást megynyeri Orbán "Szálasi" Viktor és az ország végleg elmerül a náczi métely fortyogó üstjében.
Én már horogkeresztes zászlókat és menetelő, fekete egyenruhás katonákat vizionálok Budapest utcáira - hogy miért? Mert ebből élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése