Az előbb idejött hozzám Bobmerli, a macskám. Leült az ölembe, de más volt mint szokott. Sokkal komorabb, meg is kérdeztem tőle mi a gond. Nem felelt semmit. Dorombolt egyet, majd olyat tett amire nem számítottam. Megörökítettem mivé vedlett át egy pillanat alatt:
Pedig olyan kedves állat volt, olyan odaadó. De a lelke már mindörökre elveszett számunka. Nem számít a veszteség, továbblépek, és még erőteljesebben harcolok az újfasizmus pestise ellen.
Béke veled Bob. Ha újra látlak kitaposom a beled! Hidd el, neked is jobb lesz így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése